A (mű-)falmászás régóta ismert sport. A falmászók által használt technikai felszerelés és maga a műfal is sokat fejlődött a sportág kezdetei óta. A modern biztosítóeszközök és a szakképzett személyzet támogatása elérhetővé tette ezt a szabadidős tevékenységet a szélesebb közönség számára. A falmászás növekvő vonzereje ellenére veszélyes sport maradt, nemcsak a szó hétköznapi, hanem jogi értelmében is. A most ismertetni kívánt jogeset rámutat arra, hogy a felelősség, a veszélyviselés nemcsak a sportolóra hárul, ha baleset történik a pályán.

András egy hétvégén barátaival együtt felkeresett egy hazai sportlétesítményt. Andrásnak és barátainak volt már gyakorlata a falmászásban, ezért gondosan leellenőrizték eszközeiket a mászás előtt. Andrásnak jól ment a mászás aznap, éppen felért a legmagasabb fal tetejére egy negatív falrészhez, amikor érezte, hogy biztosítókötele elenged és karabinere felszalad a plafonig. András biztosítás nélkül, a puszta erejére támaszkodva "lógott" a magasban.

Eközben a létesítményt üzemeltető vállalkozás alkalmazottai közül senki nem tartózkodott a teremben, sporttársai próbáltak meg a segítségére lenni. A fal tövében, illetve mellett sem szivacs, sem más mentőeszköz nem állt rendelkezésre, és mire egy másik mászó a segítségére siethetett volna, András lezuhant a falról. Eszméletlenül szállították kórházba, súlyos traumatikus sérülésekkel. András csodával határos módon maradandó egészségkárosodás nélkül felépült a balesetből. A gyógyulás azonban fájdalmas volt és anyagi áldozatot követelt, ezért András kártérítést kért az üzemeltetőtől.

A mászófalat és a sportlétesítményt üzemeltető vállalkozás elhárította felelősségét és ezzel András kárigényét. Érvelése szerint a falmászás extrém sport, fokozott veszéllyel járó tevékenység. A falmászó sportoló fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, ennek tudatában is van, ezért neki kell fokozottan ügyelnie a felszerelésére, a szabályok betartására és testi épségére. Az üzemeltető kétségbe vonta, hogy András egyáltalán jogszerűen tartózkodott-e a teremben, majd arra hivatkozott, hogy a karabiner csak abban az esetben akadhatott ki, ha eleve rosszul rögzítették.

A bírósági eljárás során kiderült, hogy valóban nem ügyelt senki a mászókra (a sporttársaikon kívül), semmilyen tervet nem dolgoztak ki egy vészhelyzetre vagy balesetre, mentőeszközök nem álltak rendelkezésre, a személyzet egy része pedig szakképzetlen és gyakorlatlan a falmászást illetően. Az üzemeltető pedig még ki is zárta a szerződési feltételeiben a saját kártérítési felelősségét egy esetleges balesetért.

Az elsőfokú bíróság még csak azt állapította meg, hogy az üzemeltető semmi esetre sem zárhatja ki előre a saját kártérítési felelősségét az általa fenntartott mászólétesítményekkel kapcsolatosan, az ezzel ellentétes szerződési feltétel semmis. Érdemes erre felhívni a figyelmet, mivel a mai napig számos vállalkozás előszeretettel próbál így kibújni a felelősség alól. A másodfokú bíróság ennél is továbbment, amikor leszögezte, hogy nemcsak a falmászó sportoló tevékenysége jár fokozott veszéllyel, hanem ilyennek tekintendő a fal fenntartása, üzemeltetése is.

Ennek alapvetően az az oka, hogy ennél a tevékenységnél nagyon fontos a használt felszerelés kifogástalan állapota, rendszeres ellenőrzése és karbantartása, mivel aránylag kis hiba is aránytalanul nagy kárt vagy hátrányt okozhat. A döntés nyomán a műfalakat üzemeltető vállalkozások tevékenysége a jövőben szigorúbb megítélés alá fog esni, ha egy-egy baleset kapcsán a felelősség kérdését kell vizsgálni.

A másodfokon eljárt bíróság rámutatott, hogy alapvető mulasztások sora vezethetett oda, hogy András leessen a falról, ami akár az életébe is kerülhetett volna. Bármilyen erős is a kötél és gondos az előzetes ellenőrzés, mindig fennáll a veszélye, hogy akár a mászó, akár az őt biztosító személy hibázik, az anyag elfárad vagy más veszélyhelyzet adódik, ezért az üzemeltetőnek fel kell készülnie a balesetek megelőzésére, következményeik enyhítésére és a segítségnyújtás előzetes megszervezésére. Ha ezeket elmulasztják, kártérítő felelősséggel tartoznak a balesetet elszenvedő sportoló felé.

Andrásnak óriási szerencséje volt a történetben, könnyen lebénulhatott vagy meg is halhatott volna az eséstől. Akkor pedig már semmilyen pénzbeli kártérítés nem kompenzálja a veszteséget. A falmászás nem az egyetlen veszélyes tömegessé váló szabadidős sport. A bíróságok által lefektetett elvek más sportágakra is figyelembe vehetők, ezért a jogesetből levonható tanulságok más sportbaleseteknél is alkalmazhatók. András története óvatosságra és körültekintésre kell, hogy intsen minden falmászót és üzemeltetőt.

(forrás: das.hu)