A hétköznap kedvenc sorozatunk idején, vagy a szombati meghosszabbított alvás közben érkező direkt marketinges (személyes eladás) telefonhívásoknak senki sem örül. Általában az első magunkban megfogalmazott kérdés: honnan tudják a telefonszámunkat?
Nos, a direktmarketing cégek személyes adatokat tartalmazó listákat, adatbázisokat használnak. 1992 előtt a népesség-nyilvántartó legálisan árulta ezeket. Újabban az összes nyilvántartás kezelése a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának feladata. Kereskedelmi célra adatokat vásárolni azonban innen is lehet. Ezt egyébként le lehet tiltani, de hogy hatásos legyen, néhány évet várni kell. Ugyanis általában tíz éves listákat árusítanak, tehát ha az idén letiltjuk az adatainkat, az csak kilenc évvel később lép érvénybe.

Másik fontos adatforrás a cégek saját ügyfélnyilvántartása, amelyek számára valahol, valamikor, mi magunk adtuk meg adatainkat. Bár ezek egy részét meg lehet tudni a telefonkönyvekből, a postaládákról leolvasott a nevekből, címekből és honlapokon közzétett információkból is. Extrém eset, de előfordulhat, hogy a szemétből szerez egy cég adatokat. Például ha a nevünkre érkező küldeményt felbontatlanul a kukába dobjuk.
Beletörődünk, hogy tudják a számunk, de ettől még a telefonálás időpontja bosszantó lehet.

– A cégeket munkaidőben hívjuk, a magánszemélyeket pedig reggel 9 és este 8 óra között – mondja a budapesti Cég-Info Direkt Marketing Kft. munkatársa. – A felhívott reménybeli ügyfelek túlnyomó többsége meghallgatja az ajánlatokat, vagy válaszol a kérdőívekre. Nagyon ritka a durva elutasítás. Ez utóbbi esetben is inkább tájékozatlanságról van szó, azt hiszik, hogy szórakozunk velük, vagy zaklatni akarjuk őket. Holott erről szó sincs. Ez a munkánk, és keményen dolgozunk.

S hogy mit tehetünk, ha nem akarjuk, hogy újra megkeressenek minket? Közölni kell a telefonáló direkt marketingessel, hogy húzzanak ki a listáról, a jövőben nem kérjük a hívást. Ezt kötelesek megtenni. Más kérdés, hogy nem mindig történik így. Ha túlságosan irritálóvá válnának a hívások, akkor panasszal fordulhatunk a bírósághoz. Ez azonban ritkán következik be, hiszen a cégek – saját érdekükben – nem kommunikációra képtelen telefonos munkatársakat igyekeznek alkalmazni.

Nekünk pedig, akik a hívást kapjuk, nem illik durván, vagy sértegetően beszélni a hívóval, és hitegetni sem kellene. A vonal másik végén is egy ember van, aki ráadásul a munkáját végzi. Különösen igaz ez a kérdezőbiztosokra. Sok fiatal, egyetemista, vagy kisgyerekes anyuka vállalkozik erre, akiknek az a dolga, hogy telefonon keresztül kérdéseket tegyenek fel, és esze ágában sincs feleslegesen zaklatni.