Éjfél Kapitány Városi Túlélési Tanácsadója megihletett. Mivel egyik kedvenc idõtöltésem az ismeretlen jármûveken való olvasás, miközben új görkoris és fotós helyeket, alternatív bejárási útvonalakat fedezek fel a városban, gyakran veszem igénybe a BKV szolgáltatásait. Közel 7 éve történt, hogy egy ellenõr elvette az érvényes bérletemet, arra hivatkozva, hogy mivel a tokja össze van firkálva, nem tudja megállapítani az érvényességét. Azóta nem veszek bérletet, így igen sok tapasztalatot szereztem észlelésük és a szabadulás terén.

Az ellenõröket télen könnyebb felismerni, mint nyáron. Mivel szinte egész nap jármûveken vannak, környezetük átlaghõmérséklete eltérõ a többi emberéhez képest. Amint ehhez alkalmazkodtak, máris feltünõ lesz, hogy öltözetük nem illik a minket körülvevõ klímába.

Életmódjuk nagy mértékben befolyásolja kinézetüket és viselkedésüket. Mivel naphosszat a városban cikrálnak, és nemegyszer kénytelenek emberek közt furakodni a mozgó buszokon, igyekeznek ezt a lehetõ legkényelmesebbé tenni. Az ellenõrök nem járnak hatalmas szatyrokkal. Egy tipikus ellenõr egyedül száll fel, kis (többnyire öv-) táskája van, nem siet, nem tolakodik, nem keres ülõhelyet, megáll az ajtó közelében, és vár; de nem az ajtó felé orientálódva, mintha le akarna szállni a következõ adandó alkalommal.

Ha a megállóban egy kupacban áll egy csoport, majd tagjai különbözõ ajtókon szállnak fel, valószínûleg rosszul adaptálódott ellenõrökkel van dolgunk. A legtöbb esetben azonban nem adnak ennyire egyértelmû jelet: mégis, a csoportösztönük olykor lebuktatja õket. Az ellenõrök egy része feltünõen figyeli szemével társait: ha valaki a jármû túlsó végét pásztázza, lehet hogy egy támadását szinkronizálni igyekvõ ellenõrosztag egyik tagja az illetõ.

A BKV jármûveken az ajtók közelében van a legnagyobb veszély. Az vadászok innen indulnak ellenõrzésre. Ha mozgásuk ezt lehetõvé teszi, és megfelelõ számú ember van körülöttünk, a középen lévõ ellenõr nem túl feltünõ követésével kisétálhatunk az egyik vadászmezejérõl, a másik által már vizsgált területre. Ezzel a problémát máris kezeltük. (Hasonló elven mûködik az, mikor az egyik ajtón leszállsz, és a másikhoz futsz, így kerülve ki a még vizsgálandó területet.) Ha egyikük talál áldozatot, akkor is bõven elég idõnk marad a megmenekülésre. Az ajtóktól távol ülni más okból is elõnyös: minden rászoruló kap ülõhelyet mástól mielõtt látványosan szenvedni kezdene melletted - ami engem például kifejezetten zavarni tud az olvasásban.

Az ellenõrrel való találkozás orvoslására sokféle megoldás van. A legtöbb bõven alkalmas arra, hogy elkerüljük a büntetést - az ellenõröknek ugyanis semmilyen eszközük nincs arra, hogy rákényszerítsenek minket bármire -, azonban többnyire mind azzal jár, hogy távoznunk kell a jármûrõl. Az elegánsabb megoldások kikerülik ezt a problémát - az én módszerem például rendkívül barátságos, az ellenõr még tanácsokat is ad nekem mielõtt tovább menne, kihagyva engem az ellenõrzésbõl. A trükk lényege ezúttal rejtve marad, mivel csak akkor hatásos, ha nem használják sokan.

A fegyverkezési verseny újszülöttei a blöffölõ ellenõrök. Feltehetõen kikapcsolt mobiltelefonnal vagy kiszuperált walkie-talkieval kezükben eljátszák, hogy rendõrt hívnak. Nem szabad hinnünk nekik. Még ha a rendõr a jármûvön is van (mert megesik ilyen), jelenléte akkor se több tekintélyelvû próbálkozásnál: nem fog bevinni azért, mert nincs nálad személyi - akkor ugyanis el kellene hagynia az ellenõröket, ezáltal sokkal több bliccelõt hagyva elmenekülni.

Bizonyos járatok veszélyesebbek a többinél. A fõbb útvonalakon nagyobb az esély az ellenõrökkel való találkozásra, mint a külsõ kerületekben és a kevésbé népszerû járatokon. Mivel ezek az utak egyben a legjobban behálózott területeken is vannak, szinte mindig akad alternatív útvonal, ahol kisebb a találkozás esélye. (Ha például az Astoriától akarsz a Moszkva térre jutni, mehetsz metróval, ami halálos. Vagy lemehetsz a blaháig 7-es busszal, onnan pedig 4-es vagy 6-os villamossal egész a Moszkva térig - de ezek is nagyon populáris járatok. A tömegpontokat elkerülheted például úgy, ha villamossal a Deák térre mész, onnan busszal a várba, várbusszal pedig le a Moszkva térre - vagy a 78-assal elmész a Krisztina térre, ott pedig villamosra szállsz.) A trolibuszok vannak a legkevésbé fenyegetve, a metró viszont kifejezetten az ellenõröknek kedvez. Nem mindegy az idõpont sem. Az éjszakai járatokra még a legszívósabb ellenõrök se igen mernek felszállni. Többnyire a nem túl telített, de nem is nagyon üres járatokat kedvelik.

Minden útvonalon vannak kiemelten veszélyes szakaszok - ezek a leghosszabb megállók. A 4-es 6-os járatokon a Margit-híd budai hídfõjétõl a Moszkva tér felé haladva az elsõ megálló jóval hosszabb a többinél - egyúttal ez az ellenõrök egyik igen kedvelt szakasza.

Képzeljük el, ahogy egy nõ és egy férfi (kezében szatyorral) felszáll egy villamosra és beszélgetve leül. Ki gyanakodna rájuk? Az ellenõrök sokkal jobban is álcázhatnák magukat, s hogy ezt nem teszik, az azért van, mert nem éri meg nekik. Túl 'sokba kerülne' a nyereséghez képest. Más lenne persze a helyzet, ha kényszeríthetnének a pótdíj fizetésére. Ez rögtön lökne egy hatalmasat a mimikrijük evolúcióján! Mivel a rendõrökkel utazó változatuk büntetési aránya valószínûleg kedvezõbb, azt várhatjuk, hogy rejtõzködésük is hatásosabb lesz a hagyományos ellenõrökhöz képest. Ez az elõrejelzés még ellenõrzésre vár.

Az ellenõrök tanulmányozása érdekes téma, és kitûnõ példája lehet egy lamarcki evolúciónak. Azzal, hogy a metróban felül várakozó ellenõröknek gyakran azt mondtuk, hogy a lenti társukkal már elintéztük a dolgot, felzavartuk a lent lévõket a felszínre. Az én módszerem is csak addig lesz hatásos, amíg meg nem ismeri egy kritikus hányaduk. Az ellenõrök technikája fejlõdik, de a legnagyobb sebezhetõségük - hogy nincs hatalmuk felettünk - csak külsõ döntés hatására változhat. A lépéselõnyünk addigis leküzdhetetlen.

Szerzõ: ViDe0
Forrás: Video otthona a neten